Március
Illatos ibolya (Viola odorata)

„Légy szerény, mint az ibolya, melyet sötétben is elárul illata”. Édesanyám előszeretettel mondogatta ezt kislánykoromban nekem. Talán ezért is oly kedves számomra, a március hónapra választott, egyik legbájosabb gyógynövényünk. Ki ne szeretné az egyszerűségében is csodás, illatozó, apró szépséget? Talán nem is gondolnánk, hogy szépsége mellett gyógyhatással is bír. Ez az évelő növény nyirkos lomberdőkben, bokros helyeken egyaránt megtalálható szinte az egész országban. Bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, cserjésekben gyakori szépség, márciustól áprilisig biztosan virágzásban találjuk kirándulásaink során. A hóvirág után nyíló virágai lehetnek ibolyaszínűek, rózsaszínek vagy éppen fehérek. A gyöktörzséből fejlődő indák gyorsan fejlődnek és általuk hatékonyan tudnak terjedni, szaporodni, akár kiskertjeinkben is. De ezen kívül még szaporodik a hangyák segítségével is, hiszen természetes élőhelyén és kertjeinkben is ők szállítják mindenfelé magját, mely mindenképpen elővigyázatosságot követel a gyors szaporodása végett. Gyógyhatása gyöktörzsében és gyökereiben van első sorban, de virága illóolajokkal, illatanyagokkal van telis-teli. Az illatos ibolya virágából a világ egyik legdrágább illóolaját nyerik ki. És hogy mire is használhatjuk fel háziszerként?

Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként mindezek mellett pedig vérnyomás kiegyenlítő tulajdonságokkal is bír. Frissen szedett leveleit külsőleg visszerek borogatására is használták egykoron.

Gyerekeknek régebben a népi hagyományos orvoslásban állati zselatinnal főzték ki virágait és mintegy korabeli hurutoldó gumicukorkát készítettek belőle.

Virágával édességeket, likőrt ízesíthetünk. Manapság divatossá vált díszítő hatásának kihasználása is, ezért cukrászati termékek csodás kiegészítője lehet, kiválóan kandírozható, így torták, sütemények különleges , ehető díszeként is gondolhatunk rá. Fűszerként a frissen szedegetett virágokat gyümölcssalátákhoz keverhetjük, a még nagyon kora tavasszal gyűjtött leveleket zöldsalátákhoz adhatjuk.
Virágaiból ízletes és különlegesen illatos szörpöt is készíthetünk, mégpedig úgy, hogy 100 ml forró vizet 50 gr ibolyavirágra öntünk és állni hagyjuk egy napig. Ezután szűrjük le, oldjunk fel benne 100 gr cukrot és közben melegítsük fel. Hűtsük le és töltsük üvegekbe, kihűlésig hagyományosan akár párnák közé tegyük, ún. „száraz dunsztban”. Gyönyörű lilás színe és íze, illata semmivel sem összehasonlítható.

És hogy mennyire szeretjük mi is ezt a kis illatozó csodát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Manófüveink között helyet kapott az illatos ibolya mese formájában, Manófüvek – Gyógynövényes családmesék II. – Tavaszi zsongás című kötetünk harmadik meséje róla szól, melynek varázslatos képi anyagát Nadrai Nóra álmodta ismét még mesésebbé.

A képek és a szöveg másolása, bármely felhasználása engedélyköteles!